Wonder Woman 1984 – Csodás 80-as évek (2020)

A valód Wonder Woman: a rendező

Patty Jenkins első nagyjátékfilmes bemutatkozásával, A rémmel rögtön megmutatta mekkora babérokra szeretne törni. A Charlize Theronnak Oscar-díjat hozó sorozatgyilkos-történet után kitérőt tett a televíziózás világába a Gyilkossággal, majd rábízták a feltörekvő DC moziverzum alappillérének rendezését, a Wonder Womant. A kezdeti bukdácsolás után fellélegezhetett a stúdió, hisz Jenkins vérbeli, felemelő hőstörténetet mutatott be, bevezetve Gal Gadotot az A listás sztárok körébe, ő maga pedig betört a blockbusterek világába, ahol főként férfi kollégái diktálják az irányvonalat. A kritikai és anyagi siker után természetesen visszatért a folytatásra is, mely esetében a produceri teendők mellett forgatókönyvírói feladatokat látott el. Olyan bizalomra tett szert, hogy az elkövetkező években nem kisebb franchise-ba száll be mint a Star Wars; elkészíti az Új reményben megismert pilótákra fókuszáló kalandot, illetve Gadottal közösen tető alá hoznak egy Cleopatra mozit is.

Az új helyzet kísérleti egere: vászonra szánt csodakaland, kis képernyőn

Annak ellenére, hogy kivívta magának a bizalmat és megbecsülést, aminek köszönhetően viszonylag szabad kezet kapott, hatalmas elvárásoknak kellett megfelelnie. A Wonder Woman 1984 nem klasszikus értelemben vett folytatás, hisz a DC szerencsére felhagyott az összefüggő univerzum építésével és a stúdió inkább gondolkodik multiverzumban, melyben párhuzamosan létezhetnek a különböző megközelítések, interpretációk, ami természetesen magában hordozza a hibázás lehetőségét, ami viszont nem gátolja az egész franchise jövőjét. Jenkins önálló kalandot rendezett, ami megállja saját lábán is a helyét, de folytatja a megkezdett karakteríveket. Emellett igazi falovává vált a stúdiónak, a vírushelyzet miatt kénytelenek voltak olyan megoldást találni, ami kevésbé lesz veszteséges, mint ha újra – negyedjére – eltolnák a bemutatódátumot. Köztudott, hogy a legtöbb, jövőre érkező Warner-film egyszerre debütál 2021-ben a mozikban, illetve a feltörekvő HBO Maxon. Több szempontból érdekes ez a hibridforgalmazás, egyrészt fel akarja futtatni a stúdió a saját streaming-szolgáltatóját, másrészt teljesen megváltoztak a nézői igények a mozik felé. Bár csak egy, egyéves tervről van szó, valószínűsíthető, hogy a mozizás alapjaiban változik meg a következő egy-két évben, ha egyáltalán túléli a vírust, illetve a streaming térhódítását. Volt már példa blockbuster minőségű filmek streaming megjelenésére, egyes esetekben direkt televízióra kalibrálva, máskor anyagi mentés érdekében. A WW84 viszont az első olyan alkotás, amit a kezdetektől gyöngyvászonra szántak, de a jelenlegi helyzet miatt a legtöbb néző kis képernyőn találkozik vele először.

Anyagilag sikeresnek bizonyult a rizikós hibrid módszer, a helyzethez képest jól teljesít a  mozikban, az HBO Max pedig temérdek új regisztrációval gazdagodott. Természetesen hamar be is jelentették a következő felvonást, ismét Jenkins rendezésében.

Anomália a kritikai megítélés pontrendszerében

Ami viszont meglepő, hogy a kezdeti visszafogott, de pozitív vélemények után, a nézők elpártoltak a filmtől, sőt, rég debütált szuperhősmozi, ami ilyen negatív pontokat, értékeléseket kapott volna. Értetlenül állok a jelenség előtt, már csak a nézői megosztottság miatt is. Alig van valós képet tükröző pontszám, a legtöbb abszolút szélsőséges, aminek az okát csak gyanítani tudom.

Szerintem az első kaland a maga nemében szinte tökéletes. Visszaad mindent, amit egy képregényfilmtől, egy szuperhős-történettől várok. Szerethető karakter, aki rácsodálkozik a világunkra, ami őt magát is alakítja, míg hőssé nem válik, aki mer hibázni. Egyszerre naiv, de felemelő és grandiózus, amihez nem feltétlenül kell látványorgia – bár nem szűkölködtek azzal sem.

Megidézés helyett eggyé válik a 80-as évekkel

Az új fejezet több évtizedet ugrik az időben, a 80-as évek színpompás, neon fényes, susogós, plázázós, görkorcsolyázós, tornázós világába. Lassan közhellyé válik a nagy címeket ebbe a korba helyezni, mert kezd elfáradni a nosztalgiára építő koncepció. Jenkins viszont nem merítette ki az atmoszférát az ismert slágerek felcsendítésétől kezdve a tupírozott hajakon át a farmerig, hanem megrendezett egy olyan szuperhősmozit, ami, mintha 40 éve készült volna. Szerintem pedig ez nem tetszik sokaknak. Nem feltétlenül van hatása a kornak a történetre, a televízió szerepének hangsúlyozásán kívül, de minden beállításból, technikai megvalósításból, kameramozgásból és trükkből a 80-as évek süt. Konkrétan olyan a film, mintha az egyik régi, Richard Donner-féle Superman rész lenne. A magyar nyelvben sajnos nincs kifejezés erre az érzetre és látványra, mert a gagyi vagy olcsó degradálja és nem adja át a szerethetőségét ezért az angolt használnám: campy. Persze nagyon más látni egy ilyen filmet kis képernyőn, mint moziban, de nagyon szerettem ezt a miliőt. Utoljára Joel Schumacher próbált meg ilyen képregényadaptációt rendezni, de ő valóban elvérzett a karikatúraszerűségen és a kivitelezésen. Merész húzásnak találtam és látszik, mennyire nem talált be sokaknál. Párhuzamba tudnám állítani a 80-as évek reneszánszát – befogadói szempontból – azzal, mikor egy divatcég rockbandás pólókat dob piacra és boldog-boldogtalan olyan együttesek emblémáit hordja, akiket soha életében nem hallgatott. Sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a miliővel a WW84 kapcsán, mert az atmoszféra nem annyiban merül ki, hogy Csodanő a Blue Monday-re üldözi a rosszarcúakat.

Mindettől függetlenül sok negatívum tarkítja a közel két és fél órás játékidőt. A legnagyobb baj, hogy szinte minden grandiózusabb pillanatát láttuk már az előzetesekben. A vigyázz mit kívánsz, mert valóra válik koncepcióra épülő cselekmény nem tartogat sok meglepetést, újdonságot még kevésbé és a játékidő vége felé kaotikussá válik, több logikai buktatót létrehozva.  Diana karakterívét szépen építi tovább Jenkins, és indokolt volt a karakter gyászából fakadó problémahelyzet is. Még nem az a sokat látott, kopott páncélú, kőkemény hősnő, akinek belépésekor mindenki álla leesett a Batman v. Supermanben. Ahhoz, hogy valóban Csodanővé váljon többé kell válnia a halandóknál, amihez isteni mivoltának elvesztése is kell, paradox módon az emberi érzelmek megélése vezet az isteni hőssé váláshoz. A főszereplő fejlődéstörténete magában hordozza a dráma kidomborítását, ami több időt tesz ki a cselekményből az akciónál. Valóban több mozgalmas, epikus jelenetre lett volna szükség, de így is vannak számomra olyan katartikus jelenetek, mint az első felvonás lövészárok szekvenciája. Kiderült számomra az is, hogy Gadot, bár karizmatikus, klasszikus szépség, aki sugározza a pozitivitást, kevés a valóban drámai jelenetek és párbeszédek átadására.

Ami a gonoszokat illeti, szinte teljes mértékben elégedett vagyok. Gepárd miatt vártam leginkább a filmet, mert a kedvenc komikám, Kristen Wiig alakítja, aki van olyan jó drámában, mint vígjátékban, a karakter pedig igazi jutalomjáték számára. Örülnék, ha visszatérő szereplő lenne, mert Wiig tökéletesen hozta az átérezhető gonoszt. Klisés toposzhoz nyúlt Jenkins, mert ezt a fejlődést már láttuk Poison Ivy és a Macskanők esetében is, de Wiig folyamatosan emeli a tétet. Olyannyira, hogy fölöslegesnek tűnt a végső összecsapás, ami érezhetően a képregények miatt következett be és, mert a Barbara Minerva szálat vették alapnak, holott sokkal inkább olyan a megközelítése mint az első Gepárdé, Priscilla Rich-é. Ha már több volt a dráma az akciónál, lehet megérte volna kisebben játszani, CGI gonosz nélkül, aminek kivitelezése nem sikerült a legjobban, de közel sem nézhetetlen. A másik ellenség Max Lord, az üzletember, akinek szerepét szerintem a jelenlegi populista politikusokból gyúrták össze, Pedro Pascal pedig jól hozza a megalomán, teátrális üzletembert.

Összességében a Wonder Woman 1984 átlagos képregényfilm, minden negatívumával és pozitívumával együtt, de középszerűsége ellenére szeretni tudom, mert valóban visszaadja a 80-as években készült, hasonló zsánerű darabok atmoszféráját.

Ajánlom azoknak, akik;

– szeretik a karaktert,

– látták vagy ismerik a Donner-féle Superman filmeket, a Csodanő sorozatot vagy az Adam West Batman szériát,

– unják a városrombolós, világleigázós gonoszokat.

IMDb

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *