Hagsplotation: A műfaj, amiről soha nem hallottál, de imádni fogod!

A régi Hollywood színésznői

Hollywoodot az Álomgyárként tartják számon, de ahogy telnek az évtizedek, egyre inkább derül fény a valódi arcára. Már, ami a nőkhöz való hozzáállását illeti. Folyamatos visszaélések, szexuális erőszak, hatalmi harc, alulfizetettség és foglalkoztatottság, félbetört és tönkretett karrierek.

Mintha most ocsúdtak volna fel a vezető stúdiók, hogy közönségük összetétele vegyes és igenis igény van a komplex női karakterekre, akikről nők mesélnek a kamerák mögött és ők írják a történeteket is, nem csak nők számára. Paradox módon, a némafilmek korától egészen a 60-as évekig jelen volt az úgynevezett női film (a filmtörténészek ezeket nevezik melodrámáknak) zsánere, ahol a főszereplők nők voltak, pozitív és negatív szerepben is, a témák pedig a románc, a háztartás, az anyaság és a család kérdéskörét járták végig. A darabokat nagynevű férfiak rendezték és írták, mint George Cukor, Josef volt Sternberg vagy Joseph L. Mankievicz, a legnagyobb sztárok pedig, a teljesség igénye nélkül Bette Davis, Joan Crawford, Katherine Hepburn, Barbara Stanwyck, Olivia De Havilland, Elizabeth Taylor, Geraldine Page, Lee Remick, Marilyn Monroe, Judy Garland, Grace Kelly, Vivien Leigh és Anne Bancroft voltak. A régi Hollywood képviselői, akiknek csak egy bizonyos korig volt szerencséjük a megfelelő foglalkoztatottságra.

A hagsploitation megszületése

Van egy műfaj, ami mindig sokkal jobban bánt a női karakterekkel, mint más zsáner. A horror. Már a gótikus irodalomban sem csupán valakinek az anyja/barátnője/testvére volt a női szereplő – legtöbb esetben az ő nézőpontjából ismerjük meg a cselekményt, – tehát hívhatjuk főszereplőnek -, hanem szerves része a cselekménynek, aktív mozgatórugója, nem passzív elszenvedője. Ahogy megjelent a horror a filmvásznon, elengedhetetlen részük volt benne a nőknek.

1962-ben bemutatásra került a valaha volt egyik legjobb horror, a Mi történt Baby Jane-nel?, ami rögtön meg is szülte a hagsploitation zsánerét, a psycho-biddyt, más nevén a Grande Dame Guginol-t, pejoratív szóhasználattal banya-horrort.

Bette Davis és Joan Crawford, a régi Hollywood két legnagyobb sztárja fogtak össze, miután már korukból fakadóan alig keresték őket nívós projektekkel, hogy megmutassák, nemhogy nem kopott a fényük, életük alakítását nyújtják. A Baby Jane Henry Farrell azonos című regényéből született, Robert Aldrich rendezésében. A történet szerint két, valaha hatalmas sztárnak számító testvér össze van zárva egy lakásában, egymásra utalva, hisz egyikük kerekesszékes, másikuk pedig a balesetet okozó tragédiába és féltékenységbe őrült bele. A klausztrofób helyszín adott, a féltékenység problémahelyzete univerzális, nem csoda, hogy igazi karakterdráma és suspense horror született. A 60-as években a horror még abszolút másodvonalbeli műfajnak számított, a Psycho sikerének ellenére, a Baby Jane viszont, köszönhetően főszereplőinek hatalmas kritikai és anyagi sikerré vált. A filmforgatás azóta legendássá vált Davis és Crawford viszálykodása miatt, a bemutatót követő Oscar gála pedig azóta is hírhedt.

A sikerből minden stúdió részesülni akart. Rájöttek, hogy a nézői igény visszavárja a vászonra a régi nagy kedvenceket, akiket szívesen látnak az elmebaj határán. Megszületett tehát a hagsploitation, melyben középkorú, neves színésznők terrorizálják az őket körülvevőket.

Igazi jutalomprojektek ezek a darabok, hisz alacsony költségvetésből, kis helyszínen, színészi játékra és jó forgatókönyvekre támaszkodhatnak az alkotók. Éppen ezért ezek a darabok mit sem vesztettek fényükből és mind a mai napig ugyanolyan élményt nyújthatnak, mint debütálásuk idején.

A filmek, amiket ebből a korszakból meg kell nézned:

Whatever Happened to Baby Jane? – Mi történt Baby Jane-nel? (1962) I IMDb 

Grande Dame: Joan Crawford és Bette Davis

A zsáner alfája és omegája. Talán a valaha volt legjobb film, ami témán belül készült és minden idők egyik legjobb horrorja is egyben. Szépen, ütemesen bontakozik ki a cselekmény, melyben az első pillanattól kezdve kézzel fogható a színésznők közötti feszültség, ami az elkerülhetetlen elmebajhoz vezet. Amellett, hogy hátborzongató, kimondottan meghatóvá válik, elszalasztott lehetőségekről és kapcsolatokról mesélnek.

Strait-Jacket – Kényszerzubbonyban (1964) I IMDb

Grande Dame: Joan Crawford

A műfaj királynője egyesítette erejét a horrorrajongók számára ismerős, legendás rendezővel, William Castle-el, hogy a Psycho írójának új regényét vászonra vigyék. Az eredmény egy pszichózissal átitatott suspense horror, ahol a csavar a mai napig meglepheti a nézőt.

Lady in Cage – Nő csapdában (1964) I IMDb

Grande Dame: Olivia de Havilland

Az Elfújta a szél Melanie-ja is kivette a részét a psycho-biddyből. Képzeljük csak el; mozgásunk egy személyi lifthez kötött, s miután két emelet között benne ragadunk, betörnek az otthonunka. Ugye nem is kell tovább írnom, miért hátborzongató a szituáció.

Hush…Hush, Sweet Charlotte – Csend, csend édes Charlotte (1964) I IMDb

Grande Dame: Bette Davis, Olivia de Havilland

Robert Aldrich meg akarta ismételni a Baby Jane sikerét, a nyerő formula pedig Davis és Crawford újraegyesítése volt. Csakhogy a két színésznő között olyannyira elharapózott a viszály a forgatáson, hogy az egyik fő karakter színészcseréjével és Crawford karrierjének derékba törésével zárult. A végeredmény így is egy remek film, melynek fantasztikus atmoszférát kölcsönös a louisianai mocsaras ültetvény helyszíne. A cselekmény és a forgatókönyv nem tartogat sok meglepetést, de a színészek, Davis és az újraforgatásokon mellé csatlakozó de Haviland elviszik a hátukon a filmet. Ami ebből az alkotásból hiányzik az pont Joan Crawford karizmája, akivel egy sokkal erőteljesebb mozi születhetett volna.

Die, Die, My Darling! – Kinyírlak, drágám! (1965) I IMDb

Grande Dame: Tallulah Bankhead

Az anyósokról mindenki tudna mesélni, hisz ritka, mikor kijönnek a menyükkel. Ez a film is egy ilyen kapcsolatot mutat be, annyi kivétellel, hogy a férj kedves mamája ezúttal valóban elmebeteg és fia haláláért menyét teszi felelőssé, akit kínozni kezd.

Rosemary’s Baby – Rosemary gyermeke (1968) I IMDb

Grande Dame: Ruth Gordon

Szerintem egy filmkedvelőnek sem kell részletesen bemutatni Roman Polanski egyik, ha nem a legjobb filmjét. Igazi gázláng-effektus, még a záró képsorok után sem lehetünk biztosak benne, hogy valóban az történt, amit Rosemary átélt, vagy csak pre – és poszt szülési depresszióról van szó. Egy biztos, senki ne kívánja Ruth Gordont szomszédjának.

Whatever Happened to Aunt Alice? – Mi történt Alice nénivel? (1969) I IMDb

Grande Dame: Gerladine Page, Ruth Gordon

A korszak egyik utolsó, vérbeli hagsploitation-je és egyben az egyik kedvencem. Egy megözvegyült, jó módú asszony elesik férje vagyonától, ezért ördögi tervet eszel ki; kivégzi házvezetőnőit, akiktől előtte elcsalta a pénzét, a hullákra pedig egy-egy fenyőt ültet. Alakítás, rémület és csavar jellemzik ezt az okos darabot.

A hagsploitation a filmek új korában

A 70-es évek beköszöntével elmosódtak a műfaji határok és megszűnt az igazi női film is, köszönhetően annak, hogy – főként a horrorban – megjelent az újhullámú női karakterek korszaka. Bemutatkoztak a sikolykirálynők, a final girl-ök és az olyan akcióhősök, mint például Ellen Ripley. Kedvenc műfajomban viszont megtartották a készítők azt a jó szokást, hogy középkorú és azon túli, legendás és tehetséges színésznőknek tisztelegjenek showlopó szerepekkel.

Filmek, melyeket ebből a korszakból látnod kell:

Carrie (1976) I IMDb

Grande Dame: Piper Laurie

Stephen King imádja a hátborzongató, idős hölgyeket. Megannyi regényében jelennek meg és egytől egyig emlékezetesek. Az első filmes adaptációjában Brian de Palma vezényletével erősen kezdett a korszak. Főhősnőnk édesanyja nem mintaszülő, amellett, hogy saját frusztrációit kivetíti lányára, egy vallási fanatikus zsarnok, akit olyan átéléssel kelt életre Piper Laurie, hogy méltón tartjuk számon a horror anyukák népes táborában.

Suspiria – Sóhajok (1977) I IMDb

Grande Dame: Alida Valli (a remakeben Tilda Swinton)

Míg Dario Argento rendezői képességei erősen vitathatóak, elismerendő, milyen zseniális ötletekből dolgozott ki, vizuálisan rendkívül erős horrorokat. A Sóhajok visszanyúl az igazi psycho-biddy kritériumaihoz és egyben a Grimm testvérek gonosz boszorkányaihoz, hogy egy mai napig élvezetes horrormesét tárjon a szemünk elé.

The Brood – Porontyok (1979) I IMDb

Grande Dame: Samantha Egger

David Cronenberg nem ismeretlen a horrorrajongók körében. A Porontyok című filmje mégis döbbenetesen alulértékelt és ismeretlen sokak számára. Kevés film tudott olyan elemi rémülettel eltölteni,mint ez a darab. Igazi manifesztációja a frusztrációnak, melyet egy anya szabadít el. Haragja és gyűlölete gyilkos lényeket szül.

A klasszikus horrorok és domesthic thrillerek kora

A nyolcvanas évekre datálható a horrorok aranykora, ebben az időszakban születtek meg azok a darabok, melyek azonnal meghatározóvá váltak és megszülettek a slasher ikonok. Nem egy esetben nyúltak a készítők a tipikus, diszfunkcionális anya-fiú kapcsolatokhoz, mint eredettörténethez.

A kilencvenes évek filmjei inkább a thriller műfajában jeleskedtek. Érdekes párhuzam, a korai női filmekkel, hogy a legtöbb 90-es évekbeli thriller ugyanazokhoz a témákhoz nyúl, de a nőket aktív cselekvőkké teszi. Így születtek meg a domestic thrillerek, a femme fatale-ok kora, ahol gyönyörű, de veszélyes nők váltak az események mozgatórugóivá.

Psycho-biddy-t idéző filmek a korszakból:

Friday the 13th – Péntek 13. (1980) I IMDb

Grande Dame: Betsy Palmer

Jason Voorheese a slasher horrorok alfája, annak ellenére, hogy ő maga csak a franchise második részében kezdett kaszabolni. Az első felvonás – SPOILER – még nem róla szolt, hanem drága mamájáról, aki megbüntette azokat, akik szerinte fia haláláért voltak felelősek. Pamela Voorheese több figyelmet érdemelne.

Sleepaway Camp – A halál angyala (1983) I kritika I IMDb

Grande Dame: Desiree Gould

Sokat merengtem már ezen a kaszabolóson itt a blogon. A cselekményről nem sokat árulnék el, mert még mindig a legcsavarosabb horrorok között van. Legyen elég annyi, nagy szerepet kap egy elmebajos anyuka.

Misery – Tortúra (1990) I IMDb

Grande Dame: Kathy Bates

Annie Wilkes. Stephen King egyik legjobban megírt karaktere. Szánandó, nyomorúságos, gondoskodó és halálos. Míg a könyvben egy eszelős sorozatgyilkos, addig Kathy Bates megadta neki azt a dimenziót, ami miatt egyik pillanatban sajnáljuk, másikban pedig rettegünk tőle.

The Witches – Boszorkányok (1990) I IMDb

Grande Dame: Anjelica Huston, Mai Zetterling és a több tucatnyi boszorkány

A Roal Dahl klasszikusából készült, mai napig remek szórakoztatást nyújtó, eredetileg családi mozinak tervezett, de igazi mesehorrorrá váló Boszorkányok lehetne a hagsploitation definíciója. Banyák a világ minden tájáról, vezetőjük, a legrémesebb pedig új ördögi cselt eszelt ki, hogy egyszer és mindenkorra kiirtsa a gyerekeket.

Whatever Happened to Baby Jane? – Mi történt Baby Jane-nel? (1991) I IMDb

Grande Dame: Vanessa és Lynn Redgrave

Bizony, a psycho-biddy-t megteremtő Baby Jane is kapott egy felújítást. Szerencsére nem az eredeti filmet, hanem a regényt és a színdarabot vették alapul, éppen ezért egy friss, más dimenzióból bemutatott történetet kaptunk, a Redgrave testvérek remek alakításával. Érdemes megnézni ezt a változatot is.

A psycho-biddy visszatérése az újkorban

Míg a hagsploitation a 60-as – 70-es években virágzott a 2010-es évektől kezdődően újfent visszatért a horrorkészítők jó szokása, miszerint középkorú és azon túli nőket helyeznek középpontba. Az évtized második felében igazi, ízig-vérig psycho-biddy műfajába tartozó alkotások születtek, megannyi témát körbejárva.

Filmek, melyeket látnod kell a korszakból:

Skeleton Key – A titkok kulcsa (2005) I IMDb

Grande Dame: Gena Rowlands

Még a Tűnj el! sikere előtt létezett egy témáját tekintve hasonló alkotás, A titkok kulcsa, ami a louisianai mocsarak vidékére kalauzolt el minket, hogy egy hoodooval és New Orleans-i atmoszférával átitatott okkult horrort lássunk.

El orfanato – Árvaház (2007) I IMDb

Grande Dame: Belén Rueda

Hú, hogy erről a filmről már mennyit áradoztam. Simán benne van mindenkori kedvenceim között, de a legjobb spanyol horrorok egyike is. Belén Rueda nemzetének legnagyobb színésznője, aki jócskán kivette részét a horrorokból. Az Árvaház karrierjének legjobbja, igazi szívszorító darab.

Los ojos de Julia – Júlia szemei (2010) I IMDb

Grande Dame: Belén Rueda

A Guillermo Del Toro produceri felügyelete mellett készült horror személyes kedvencem. Kevés alkotás tud megijeszteni annyira, mint ez. Belén Rueda remekel, a feszültség pedig a tetőfokára hág.

Mother’s Day – Anyák napja (2010) I IMDb

Grande Dame: Rebecca De Mornay

Rebecca De Mornay a 90-es évek domestic thrillereinek koronázatlan királynője. Ha csak a Kéz, amely a bölcsőt ringatja készült volna a főszereplésével, már megérdemelné a címet, de olyan remek darabokhoz adta még a nevét, mint a Báránybőrben, a Bűnben égve, az Óvakodj az idegentől! vagy a Ragyogás sorozat változata. 2010-ben visszatért, nem is akármivel, hisz a Mother’s Day vehető a Kéz, amely… közvetett folytatásának is. A lényeg, hogy De Mornay elemében van és jobb, mint valaha.

Insidious  és Démonok között franchise (2010-) I IMDb IMDb

Grande Dame: Lin Shaye, Vera Farmiga

James Wan a babák mellett az idős hölgyeket szereti szerepeltetni filmjeiben. Legyen szó démonokról, szellemekről vagy azok vadászairól, jócskán előfordulnak horrorjaiban. Míg előbbieket általában elmaszkírozott férfiak játsszák, utóbbiakat Lin Shaye és Vera Farmiga. Az Insidious sorozatban Shaye vált olyan központi karakterré, aki méltó ellenlábasa a természetfelettinek, a Démonok között viszont Vera Farmiga Lorraine Warren karakterére épített a kezdetektől.

The Taking – Ördögűzés: Deborah Logan története (2014) I IMDb

Grande Dame: Jill Larson

A Deborah Logan remek alapötlettel állt elő. Egy fiatal nő dokumentumfilmben rögzítené az Alzheimer-kór lefolyását, melyhez alanya a címszereplő idős hölgy. A nő eleinte a szokásos tüneteket produkálja, de ahogy telik az idő, egyre ijesztőbb megnyilvánulásai lesznek, mígnem kétellyé válik, vajon tényleg a kór gyűri maga alá vagy egészen más van a képben.

The Visit – A látogatás (2015) I IMDb

Grande Dame: Deanna Dunagan

M. Night Shyamalan 2015-ben visszatért és berobbant a köztudatba évtizedes bukdácsolása után. A látogatásban gyökereihez tért vissza, alacsony költségvetés, letisztult, de csavaros történet. Gyerekszereplőink soha nem látott nagyszüleikhez utaznak, akik éjszakánként furcsán viselkednek. A suspense remekül működik és nagy akciójelenetek és gore nélkül is tökéletesen működik.

Greta (2018) I kritika I IMDb

Grande Dame: Isabelle Huppert

Az egykori zongoratanárnő főszereplésével készült, Neil Jordan rendezés vérbeli psycho-biddy. Huppert imádhatta a forgatást, más nem magyarázza azt az élvezetet, ahogy karakterét életre kelti. Csavaros, véres, feszült és még magyar vonatkozása is van, éppen ezért mindenki eredeti nyelvvel nézze.

Hereditary – Örökség (2018) I kritika I IMDb

Grande Dame: Toni Collette

Toni Collette méltatlanul alulértékelt, holott nem keveset tett a horror műfajáért. Az Örökségben nyújtott teljesítménye példátlan és eszelős. A film történetét mindenki a maga ízlése és elgondolása szerint fejtse meg, de egy biztos, konszenzus soha nem lesz a látottakról.

Hagsploitation a sorozatok világában

Mivel a streaming szolgáltatóknak köszönhetően a televíziózás lett az új mérvadó felület, nem hagyhatom ki a listáról. Főként azért, mert a kortárs horrorsorozatok fő összetevői a psycho-biddy műfaji jegyei.

Amiket mindenképp nézz végig:

American Horror Story (1-4. évad) I IMDb

Grande Dame: Jessica Lange, Kathy Bates, Angela Bassett, Frances Conroy, Joan Collins

Ryan Murphy, korunk legnagyobb televíziós producere. Nem mellesleg imádja a horrort és az idős színésznőket, akiknek megadja új aranykorukat. Legékesebb példa az American Horror Story antológiasorozat, főként az első négy évada, melyekben Jessica Lange-re épít, de mellette megannyi, egykor fénykorát élő sztárt hoz vissza, hogy megmutassák, tudnak még sokkal jobbat is, mint egykor.

Feud: Bette&Joan – Viszály I IMDb

Grande Dame: Susan Sarandon, Jessica Lange, Catherine Zeta-Jones, Judy Davis, Jackie Hoffman, Kathy Bates

Míg mindenki Tarantino álomgyári meséjét ünnepli, alig esett szó Ryan Murphy hollywoodi történetéről. Talán azért, mert nem kertel, nem önti le cukros giccsel, hanem bemutatja, valójában milyen volt a filmipar fellegvára a 30-as évektől a 70-esekig, mindezt a Mi történt Baby Jane-nel? forgatási körülményein keresztül, Crawford és Davis szemén át. Ez a minisorozat konkrétan tökéletes. Hiteles, autentikus, megindító és döbbenetesen jók a színészi alakítások. Kötelező darab.

The Haunting of Hill House – A Hill-ház szelleme I kritika I IMDb

Grande Dame: Carla Gugino

Ha a kedvenc, el nem ismert színésznőmről van szó, akkor az Carla Gugino. Szerencsére felcsapott Mike Flanagan, az egyik legnagyobb kortárs horrorrendező múzsájának, hogy újrameséljék a Hill-ház történetét. Gugino élete alakítását hozza, a sorozat pedig szerintem simán a legjobb horror berkein belül.

The Chilling Adventures of Sabrina – Sabrina hátborzongató kalandjai I IMDb

Grande Dame: Miranda Otto, Lucy Davis, Michelle Gomez

A Netflix remekel a sorozatok terén. Sabrinába is új életet lehelt, a végeredmény pedig egy igazán szórakoztató, epizódikus, heti szörnyeket felvonultató, Hammer horrorokat megidéző high camp széria. Boszorkányok, görög istenek, szellemek, démonok, vudu papnők, sátánisták, lovecrafti szörnyek és sorolhatnám napestig, mind előfordulnak az eddigi három évad során.

Marianne I IMDb

A franciák is kivették a részüket a sorozatozásból, a méltán hírhedt Marianne-nel. A francia újhullámú extrém horrorok rajongóinak kötelező darab, de megidézi a jó kis hag horrorokat egyik fő karakterével, akitől a vér megfagyott az ereimben.

Remélem a cikkel sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a horrorok ezen zsánere felé.

One thought on “Hagsplotation: A műfaj, amiről soha nem hallottál, de imádni fogod!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *