A magas fűben – In the Tall Grass (2019)

Az AZ sikere mellett – mely R besorolású horrorként vált közönségkedvenccé és blockbusterré – nagy szerepe volt a Netflix térhódításának abban, hogy elhozta a Stephen King adaptációk reneszánszát. A horror királya még soha nem volt ennyire népszerű, a regényeiből készült filmek, sorozatok pedig azért sikerülnek mostanában olyan jól, mert a készítők nem a horror panelek kipipálásával igyekeznek eleget tenni a King hangulatnak. A 2017-es Bilincsben (Gerald’s Game) és 1922 is karakterközpontú drámák voltak, horror elemekkel, éppen ezért vártam a Netflix új, saját készítésű adaptációját, melynek forrásművét King fiával, Joe Hill-el írta.


Becky (Laysla De Oliveira) és bátyja, Cal (Avery Whitted) San Diegoba tartanak, viszont egyik pihenőjük során furcsa segélykiáltásokat hallanak a mellettük lévő ültetvényből. Mivel nincs a környéken más, ők maguk indulnak a kisfiú segítségére, ám hamar eltévednek a sűrű növényzetben. Ahogy esteledik egyre különösebb dolgok történnek a magas fűben és hamar rá kell jönniük; az életükért kell küzdeniük.

Sajnos az alapszituáció rögtön két nagyon zavaró logikai buktatóval indít. Lehet, hogy csak én vagyok vele így, de be nem mennék – pláne egyedül – egy nálam magasabb ültetvénybe, ahonnan biztos, hogy nem látnék ki. Ariadné, Jancsi és Juliska semmit nem tanítottak? A másik pedig a mező melletti templomot körülvevő járművek száma; érthetetlen, miért nem találták furcsának, hogy senki sincs a közelben, de az autóik mind ott vannak. Mindez csak a buktatók fő sodrába tartozik, az olyanok, mint az önkényes térerő és, hogy 2019-ben valaki miért hagyja a kocsiban a telefonját már szinte mellékesek.

Nem kell sokat várni, hamar kiderül, hogy a cselekmény misztikummal van megfűszerezve és igen ismerős lehet az olyan filmekből, mint A kocka vagy A kukorica gyermekei, illetve A háromszög. Nem olvastam a novellát még, de a két médiumot abszolút külön kell kezelni, mindkettőnek működnie kell a másik nélkül. Ezúttal viszont nagyon érezhető a mitológia elmismásolása, elnagyoltsága. Ez a téma rendkívül kevésszer működik élvezhetően és logikusan, a misztikum kibontása pedig elengedhetetlen.

Ahogyan a bevezetőben is említettem, a kortárs adaptációk sikere a karakterek összetettségének megjelenítésében keresendők. Végre rájöttek a filmesek, hogy Kingnél nem az a félelmetes, amikor előkerül a baseball ütő, vagy Annie Wilkes malaca, esetleg a bizonyos szalagavató estje, hanem az odáig vezető út és a megismert szereplők lelki tusája. Egy ilyen helyzetben pedig főleg megmutatkozik az ember valódi, vagy sötét énje, amivel lehetett volna mit kezdeni. A magas fűben találkozunk egy maroknyi emberrel, akikről megtudunk egyet s mást, de a bennük és egymással való kapcsolatukban rejlő potenciál nincsen kihasználva. Patrick Wilson karakterfejlődése teljesen megalapozatlan, legalábbis nincs megágyazva a Jack Torrance utánzatának.

De, hogy pozitívumot is kiemeljek a filmből, az operatőri munka gyönyörű, kihasználják a helyben rejlő lehetőségeket és a színészek sem csak azért vannak ott, hogy összepiszkolják a ruhájukat. Összességében viszont csalódás, ami pár év óta először fordul elő velem King adaptáció kapcsán.

5/10

IMDb

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *